Egész úton hazafelé azon gondolkodám, hol a fenébe tudnék rendszeresen gyakorolni, hogy egy kis rutinra tegyek szert, mielőtt megint kimerészkednék az utcára.

Same in English

Google Maps előszed, böngészem a környéket, hol van esetleg egy olyan park, ameddig el tudnék merészkedni, és jó lehet a gyakorlásra. Aztán megtalálom: Rózsák tere. Ez túl szép, hogy igaz legyen, úgyhogy el is ballagok arrafelé, hogy megnézzem, nincsenek-e kitiltva a deszkák, bringák, egyebek. Nincsenek, ellenben a kutyák, azok igen. Hát ez egyre jobb. Van füves terület, kis díszkő, nagy díszkő, kis szintemelkedés, gyakorlatilag tökéletes terep.

Kis is merészkedek, és megkezdem a Onewheel betörését. Először a pázsiton, hogy egy kis stabilitásra tegyek szert. Nagyon bejön a füvön gyakorlás, ad némi biztonságérzetet, és nem is lódul meg a masina annyira, ha épp balfaszkodom. Amikor már kicsit uncsi, átmerészkedek a díszköves részre, ahol szép nagy köröket lehet leírni a templom körül. Állati.

Ez tényleg a tökéletes gyakorlóterep, nekem legalábbis. Innentől kezdve minden nap kimegyek, reggel egy órát, este egy órát, nagyon remélem, hogy ennyi gyakorlás elég lesz hozzá, hogy hamarosan ismét megpróbálkozzak az utcával is.

Tiszta vicc, sosem voltam egy koránkelő típus, 9-10 között jó, ha kikelek az ágyból, de most 7 körül kipattan a szemem, megiszom egy kis kávét, és irány a park. Elkezdek beérni reggelire a munkába, túlteng bennem az energia, mintha nem is én lennék. Hihetetlen!